MONOTÓNIA

Egy vers emlékére, amit a nyolcvanas

években olvastam az ÉS-ben.

Az ember nem igazságos,

csak mikor ő keresi az igazságot;

ha még sose féltél, nem tudod,

hogy a vakmerőség érték,

hogy a kedves unalom sértés,

míg elégedetten bezsebeled,

és nem égeti a zsebedet,

azt hiszed, hogy győztél,

ha nem te mormolod az orrod alatt,

hogy mit akar már megint tőlem,

míg én megbeszélek éppen

valami életbevágón fontosat.

Te, miközben a telefont mégis

a türelme határán fölfüggeszti

és megdicsér, nem tudod, milyen az,

ha te érzed ugyanazt,

mert nem mered mondani,

hogy a molyodon van.

2017. május 24.

Lipp Márta verse

Kép: Nikias Skapinakis, Paisagem de Trafaia, 1955.

Monotónia