VERSBEJEGYZÉS

magam ellen pörgetek

tótágast áll bennem a világegyetem

mi fogja helyreállítani

és főleg mi zökkentette ki

ennyire hogy  semmi nem áll meg

a maga lábán bármelyik eleme

visszazökkenhetne ha nemcsak

azt tudná hogy berzenkedjen

ellenem és minden ellen

ami nincs benn a klisében

így hát külön-külön

és egyben is úgy gondolják nem

vagyok már az aki

talpra állíthatja őket hisz a tudásom

nem alkalmas arra hogy békét keltsen

az ellentétes érzékekben csak arra

hogy berzenkedjen minden bennem

ellenem hogy lehet

hogy nem tanítottam meg őket

az ellenkezőjére hogy elviseljenek

engem amikor mások is szóhoz jutnak

bennem ez az én felelősségem

2017. július 29.

Lipp Márta verse

Kép: Ismeretlen portugál festő, 1540-1550

hallgatag tudás

egyetlen idő van

a múlt ami múlik millió

szálon pörgeti

százezer színemet elvállal

egészen izgató

megható mesében kiteszi

magát értem akár

a villám a jövőben

az összes időben

az enyém lesz majd.

2017. július 29.

Lipp Márta verse

Kép: Piet Mondrian, Fehér rózsa pohárban, 1921.

titkos élet

gondolatok megannyi

titkos élet. elmeérzékelések

fényrepedések igaz-e

hogyha összecsirizeled

a ragasztó miatt erősebb lesz

és örökké tart. vagy azt

a részt ami szétgurult

ahogy az aranyat be kell

olvasztani újra egy

másik ékszerbe ami talán

egy darabig megint kitart.

2017. július 25.

                 Lipp Márta verse

Kép: Csüngő Máliából méhszárny motívummal. Kréta, i.e. 1800-1700

A szóbeli kifejezés

A szóbeli kifejezés óriási,

addig nem tudod,

míg ki nem mondod,

hogy mit viselsz éppen.

„Ki kell tenni a nap fényének,

hogy fertőtlenítse”  azt a rengeteg

rémet, ami egymással

harcol a képben. Az enyémben, a

tiédben, mindenkiében, így

leszünk egymás ellenségei

titokban másban.  És magunk nem

vagyunk, egyáltalán nem,

míg nincs rá szavunk, aztán

majd meglátjuk megint.

2017. július 21.

                               Lipp Márta verse

Az idézőjelbe tett gondolat Jungtól van.

Kép: Saját elrontott fotó, 2016.

Kémia

találkozunk még egyszer

sugaras szemben kegyszer

esetleg lehet mégegyszer

tisztázni amit nem kell

tökéletes a vegyszer nemcsak

a fizika tud valamit hanem

a kémia is  ami érzelmeket

fest kékre feketére  és

fehérre áttűnő színek a

zöldbe vagy az izzó fehérbe

a kémia teszi hogy átmenjen

egyik a másikba.

soha nem lehetne szeretni

anélkül hogy a vegyszer színei

ne hatnák át

a kemény fizikát.

20017.július 20.

                                          Lipp Márta verse

Kép: saját fotó, 2016.

Az élettől elzárva

Joaqim Rodrigo  Concierto de Aranjuez cimű zenéjének újraélése

Sose gondoltam volna,

hogy ilyen szép minden,

ami élő. Torokszorító és

gyomorba markoló hullámzásokban

oszlatja el azt, ami

meghalt. Kisodródik a partra,

és a víz majdnem megszabadul

tőle. A fájdalom enyhülése

mutatja, hogy ott vagy, a  megkönnyebbülés

még nem a remény, de jelzi,

hogy még  megvagy, és bármikor

újrakezdheted magad.

                                        Lipp Márta verse

Kép: Saját fotó, 2016.

A kifeszített pillanat

Bármi volt előtte, minden

a pillanatban dől el, és

egy pillanat alatt az

egésznek vége, vagy folytatható.

Ez volt Dáfu király tanítása

Hendersonnak, az esőkirálynak,

aki nem tudta, hogy miért van,

és mindig hamisan kockáztatott.

Neki nem sikerült, Dáfunak, a pillanat

ellene volt. De Henderson

továbbvitte a tanítást, vállalta

nemcsak Dáfu királyt, hanem a saját

kétségét bizonyosságra váltotta.

A lelke álma végre felszakadt,

megtanulta, hogy amit akar,

az a pillanat maga, amiben benne van.

2017. július 15.

Lipp Márta verse.

Dáfu király és Henderson Saul Bellow: Henderson, az esőkirály című könyvéből van.

Kép: Henri Matisse, A Notre-Dame látképe, 1914.

New age

A közkeletű felfogás szerint

az ember azért születik, hogy

tanuljon. De én egy lépéssel

visszább vagyok, ahol nincs

tartalom, csak mechanizmusok.

A tanulás kés-villa-olló

egy tompább világhoz,

az uralkodáshoz. Nem lehet

kitérni, csak lebírni, végig kell

vinni, mint egy projektet.

Meglehet, ezt a pillanatnyi

örömet kérik majd számon  

örökösen a másvilágon.

Ugyanúgy élni itt is, vajon

hit kérdése máris, vagy

még csak túlbuzgalom?

2017. július 14.

Lipp Márta verse

Kép: Tintoretto, Paradicsom (részlet),  1588-92.

Az első szakmai tapasztalat

Tizenöt éves koromban oda voltam

a versekért. A barátnőmmel a kollégiumban

kimenő helyett verseket tanultunk.

Ő egykedvű lány volt, és hatott rám

a kizökkenthetetlensége. Én sokszor

büntetésben voltam, és elhatároztam,

hogy a magam akaratából

nem megyek kimenőre.

De a szomszédos könyvtárba kijárhattam, ha

akartam. Egy pesti egyetemista fiú, nem is humán,

tíz oldalas leveleket írt nekem

az irodalomról, ami túlment a gimnáziumi órán.

Ennek hatására elkértem a könyvtárostól

a Nagyvilágot, hogy elolvassam

Salinger novelláját a banánhalakról.

De sajnos nem emlékszem semmire

belőle, a könyvtáros a háttérben lesben

állt, hogy hivatása tudatában megbeszélje

velem a novellát. Én elslisszoltam,

mikor nem volt éppen ott. Azóta szeretném

nagyon  elolvasni a banánhalas írást,

hogy miről szólt. De még azóta se merem,

visszatart az értelmezés rémülete. De aztán

nemsokára  magam is erre a pályára léptem.

                                                  Lipp Márta verse

2017. július 13.

Kép: Saját elrontott fotó, 2016.

Hány logikája van egy életnek?

Hány logikája van egy életnek? Annyi, ahányféle gondolkodáshoz az embernek köze van. Akár többszáz is az övé lehet, ha elég szerencsés, hogy bejárása legyen. Aztán már nincs más dolga, mint hogy a magáén fölülírja.

Hány logikája van egy életnek?

Hány logikája van egy életnek? Annyi, ahány kultúra elemét az ember bevonja. Akár többszáz is az övé lehet, ha elég szerencsés, hogy tartani tudja. Aztán már nincs is más dolga, mint hogy az összeset a magáén fölülírja. De egyet sem lehet megkapni egészben készen.

Lipp Márta verse                                                                                                                         

2017. július 11.

Kép: Joan Miró, The waggon tracks, 1918.