VERSBEJEGYZÉS

Ez nem vers, csak egy írás

Föltettem magamnak a szokásos

kérdést, mire vagyok büszke

az eddigi életemből. Már többször

feltettem, és mindig oda jutottam,

a magam ura voltam, azok között

a keretek között, amiben éppen voltam,

de valahogy megoldottam, hogy ez mindvégig

megvolt. Voltam csapattag, szép volt,

de én sose próbáltam csapatot építeni.

Mindig az egyénben bíztam.

Most is abban bízom, csak abban.

Ennek persze ára van. De jó érzés, hogy

még most is van, aki ezt számon tartja,

hogy milyen nyomorult dolog, ha az ember

be van zárva a saját kultúrájába,

és nincs se előre, se hátra.

                                              Lipp Márta írása

2017.július 10.

Kép: Saját fotó, 2016.

A költőnő

                         Florbela Espanca emlékére

Egy vers sose ártalmatlan,

mindig felforgat, vagy azt, aki

gondtalannak hitte magát

addig, vagy azt, aki írta,

mert bevallotta, hogy van

valami, ami fölforgatja.

Rendszerint aztán tudja meg,

hogy a verset megírta, és

rácsodálkozott magára. A

költő, írta Florbela Espanca

magáról, és hozzátette, „beleszerettem

oly eszeveszetten”, és eddig nem értettem,

kibe. Nem magába, ez nyilvánvaló, hanem

a költő ideálba, aki miután ő nő volt,

nyilván mégiscsak férfi volt.

A férfi, akivel ő egy  szeretett volna lenni,

mert ő segítette őt  a világra.

De lehet, hogy földhözragadt

a gondolkodásom.

De mégis, igaz kell, hogy legyen,

hogy ez az eszeveszett szerelem

hivatás dolga. Vagy más nagyobb erőké.

                                     Lipp Márta verse

Kép: Florbela Espanca

HOGY LEHET ELVISELNI

Hogy lehet elviselni, hogy

nincs, amiről azt hiszed, hogy van.

Ez nem csalódás, ez összeomlás.

Kompetencia hiány. Tartsd

a tűzbe a kezed, mint a második

Amaranta Ursula, hogy megtudja, nem

játszhat  azzal, ami nem az övé.

És főleg nem azzal, ami talán az övé.

Az örök kötés a kezén emlékezteti,

hogy az elutasítás

miatti gőg sose előbb

múlik el, mint a seb, amit ütött.

Lipp Márta verse

2017. július 7.

Amaranta Ursula Gabriel Garcia Márquez Száz év magány című regényének egyik szereplője.

Kép: Kandinszkij, Az erdőben, 1904.

Milyen érdekes élni!

Normatív lett a világ megint,

mint amikor fiatal voltam.

Csak akkor a fiatalok ellene

voltak, le akarták tenni

az igát, most föl akarják

venni, és az öregekre is még

ráakasztani. Milyen érdekes

élni! Hihetetlen, hogy ezt

megtapasztalhattam,  nem

is egészen hetven év alatt.

Szülők, ne szorongjatok, alig

múlik valami rajtatok.

Lipp Márta verse

2017. július 7.

Kép: António Carvalho de Silva: Pequina fiandeira napolitana, 1877.

Nagy kérdések

Az összes szerelem bennem van, amit

valaha éreztem. Vajon létezik-e olyan

ember, akiben együtt van az összes?

Igaza van-e a költőnek, hogy mindig azt

az egyet szereti az ember, bárkit szeret?

Vagy inkább, hogy létezik-e olyan

szerelem, amiben mindegyik benne van,

itt vagy az örökkévalóban?

                                 Lipp Márta verse

2017 július 6.

Az említett költő José Luís Peixoto, főleg  ” Az idő hirtelenül szétáradt” című verse miatt. https://compilatore.cafeblog.hu/2017/06/26/az-ido-hirtelenul-szetaradt-jose-luis-peixoto-verse/

Kép: Málevics, Nyár. Tájkép.

Milyen jó lenne

Milyen jó lenne egyszer nevetni

mindenen, ami volt, könnyű szívvel

és merészen szeretni mindent,

ami eddig még nem várt rám.

Sűrűsödnek az évek, már nem lehet,

hogy  a holnap ismételje a mát.

Sok van még hátra, tulajdonképpen

minden, mert nem hiszem,

hogy a sok szerteágazó érzés

nem képes arra, hogy egybehozzon engem.

Éreztem már, hogy egyben vagyok

a pillanattal, de szinte még sose, hogy

egyben vagyok magammal és egyszerre

mindazzal, ami rajtam kívül élő.

Add Uram, hogy ne legyen késő.

Hogy egyszer tiszta szívvel nevetni tudjak.

Ha ez megtörténne, más ember lennék végre.

                                     Lipp Márta verse

2017. július 5.

Kép: Tintoretto, Nativity, 1550.

Mikor őrangyalok játszadoznak

Csalás órákat kapok, nem olyan

régóta, csak ami óta meggyőződtem

róla, hogyha bevárom magam, akkor mások

csalnak először. Ha nem, akkor is fognak,

de számomra is váratlan módon majdhogynem

helyrebillentem, mert érzem, hogy valaki

keresztbe tesz bennem egy hirtelen csellel,

hogy a csalódás ne engem sújtson. Ezzel

a mennyei bosszúval láttatja be velem,

hogy a csalás kormányozza a világot,

és baj, ha az őrangyal nem befolyásos.

2017. július 5.

                                         Lipp Márta verse

Kép: Mário Eloy, Cím nélkül. 1932.

Mánia

Egy mániát csak egy másik mániával

lehet kiütni. Esetleg ideiglenesen, de

semmi más nem ad megkönnyebbülést.

Kutyaharapást a szőrivel, egy szerelmet

egy másik szerelemmel, egy fájdalmat

egy másik fájdalommal, ez a

felcser módszer. Egy érdeklődést

egy másik szenvedélyes kíváncsisággal,

egy bornírt eszmét egy még bornírtabbal.

Egy betegséget egy fondorlatosabbal, ami

mindenkit kicsinál. A túlérzékenység nem hagyja

magát. Bármire rámegy és benyálazza

a valóságot. Nehogy az ember elméje

érezze a világot.

Lipp Márta verse

2017. július 4.

Kép: Paul Gaugun, A forrásnál, ősz.