VERSBEJEGYZÉS

Gladiolus

54 éves koromra

Meglepett az élet

Meghúzta a fülemet és

Mélyen a szemembe nézett

Hogy mit talált ott

Talált-e engem

Nem tudom csak

Ha már lettem

Szántóföldi növényekben

Kardvirágot véltem

Képzeleten értem.

Az ár elől a fejem

Búbjára mászott

Keze a talpamat

Lába a hajamat igézte, készre

Állította az orrát

Nyilába mártott

Kérdésre váltott

Ne hazudj mert félreértlek

Honnan lőttél

Merre szöktél

Fogyó holddal, növő holddal

Árapálykor jöttél.

Szelidítlek

Díszítgetlek

Vízkerékkel körbekötlek

Tüzes küllőidet

Gyöngyvirágból áttört

Illattal hűsítem.

Perszeusztól jöttem.

2002.július 6.

Lipp Márta verse

Kép: Franz Marc, Fighting forms.

A MÁS

Aki engem vigasztal,

én táplálom malaszttal,

szavaimon fordul,

ismeretlent koldul

jószívért.

2001. augusztus

Lipp Márta verse

Kép: Pablo Picasso, El eterno

KI TUDJA annyira

különc dolog volna ha már nagyon

nem ismételné magát agyon

semmi ami akkor se volt jó

mikor még egyedülálló

volt eleget bűvészkedtem

a múlttal magamra

haragítottam elállítottam

a bosszútól minden nap ha

új csoda jönne az is

kevés lenne az igazi

több mint a semmi és nem

ad meg mindent hagyja

hogy hallgassak a várakozásra

akkor most higgyek a soha

nem létezett dolgokban

a szitakötésben amit jókedvemben

csinálok így veszem

kézbe a sorsot meglehet

anyám életkedve most nekem

hoz álmot már vagy még

talán nem visz vakvágányra

annyira ki tudja

2017. augusztus 4.
      

Lipp Márta verse

Kép: Paul Cézanne, View of Auvers Sur Oise Aka

Hátulról előre

másmilyen tévedés minden korszak jönnek

az új undokok és új csömört hoznak a régiek

azt találták kitalálni hogy az összetettebb összeteszi

az egyikkel a másikat kimagasló elmék sora nem bírja

soha észrevenni hogy maga ellen dolgozik nem is azért tartják

őket ami nyitva van szétválaszt csakis a közös korlátok kötnek

össze tömörek mint a szerelem felfokozzák a színeket Goethe

már háromszáz éve figyelmeztetett hogy a természet

mindent egy lapra tesz fel megosztja

ami egységes és egymásba kalapálja ami szétáll

az ő idejében is így volt ebben a világban

egyetlen remény van a túléléshez rafinált

tudás kell a hyperboreusok örökké régi

ruhákba bújnak mint a virágsúgó játékban

és újratanulnak

hátulról előre semmiből kevésbe ez a szabály

mióta Prométheusz a tüzet

idelopta nem csak a húst sütjük rajta

2017. augusztus 3.

                                            Lipp Márta verse

Kép:Francisco Goya, A hóvihar,  1766-67

mint a moziban

a szavak harmóniája

egybefonja az igent és

a nemet minden kétértelmű

dupla eséllyel dob a nemnek

és az igennek vagy együtt

a kettőnek vajon

melyiket választom a biblia

paradigmát ami sokat képes

nyújtani egyik bölcsességet

a másikkal üti ki

ez enyhet ad vagy

kibírom a kétesélyest és nincs

más bizonyosság mint a rugalmas

lélek aki követi a szellemi

kételyt ez is sokat tud csak

amellé áll oda amit belát

rögtön helyesbít ha lejárt így

végül mindig én nyerek esetleg

váltott lovakkal hol ezen hol amazon

nyargalok a léleknél fürgébb

mesébe illő szellem egyenesen hat rám

varázsdada módján mint a film

az állóképet összefüggőnek

mutatja majd a létet

2017. augusztus 1.

Lipp Márta verse

Kép: Rákóczy Gizella festmánye

teljesen bénító nap

teljesen bénító ez a mai

Skorpió nap odaszögezi a

szájamat nehogy káromkodjak

egy nagyot végülis áldás van

rajta átkozódni csúnya

dolog csak akkor éri meg ha

az átok azt sújtja

aki már most tudja oldani

az átkot különben rosszul

járok ma mindenki angyali

mosollyal bókolt és lilára

srófolt hogy visszaadjam neki

a jó szót ki bír el ennyi

rokon lelket aki alig várja

hogy az utcájába betérjek pedig

nekem elég az utcai tapasztalat

megint láthatatlan lettem a megsokasodott

emberek nekem jönnek elpanaszoltam

mondják mindenkinek nekimennek

ez most  a helyzet ha meg tudom állni

ne menjek neki senkinek mert a

Skorpió nap odaszögezi a szájamat

és nem tudok kiáltani ha kellene

                               Lipp Márta verse

2017. július 31.

Kép: Amadeo de Sousa Cardosa, Sólymok, 1912.