VERSBEJEGYZÉS

Retró

Volt egyszer egy hócipő,

nagydongájú lókötő,

míg kóricált a sárba,

a cipője elhagyta.

Volt egyszer egy fehér muff,

mind a két kéz benne, zsupsz,

belebújt a hócipő,

lett ebből nagy hajcihő.

És volt még egy kékmackó,

nem zavarta a hűhó,

norvégmintás topja volt,

mivelhogy ő nadrág volt.

Volt hozzá egy fa-szánkó,

rajta ült a kékmackó

norvégmintás topjában

elakadt a buckában.

És aztán a nagykendő,

belefért az esztendő,

ha a mackó lesántul,

nagylányt rittyent magábul.

2017. szeptember 30.

Lipp Márta verse

Karácsonyi áhítat

Van, akinek meleg szoba,

van akinek csak egy tea,

hosszú hajsza után

egy pillanatnyi szusszanás.

Van, akinek csillogó szem,

párás képek, nagy remények.

Puhán ölelő emlékek.

Van, akinek a pillanat,

amiben megkapaszkodhat,

helyrebillen a gondolat.

2017. szeptember 30.

Lipp Márta verse

Karácsonyi áhítat

Van, akinek meleg szoba,

van akinek csak egy tea,

hosszú hajsza után

egy pillanatnyi szusszanás.

Van, akinek csillogó szem,

nagy kavalkád, párás képek.

Puhán ölelő emlékek.

Van, akinek egy pillanat,

amiben megkapaszkodhat,

helyrebillen a gondolat.

2017. szeptember 30.

Lipp Márta verse

Kép: saját fotó, 2016.

jégvirág

zűrzavaros álmaimban

egyetlen tiszta néma pont

van a nyomában láthatatlan

esőcsepp belepottyan a hóba

éppen oda ahol fáj

kibomlik egy szürke árny a tágra

zárt mosoly a mellékes szó a pillantás

hiánya kioltott

szikra hamut szór a szív

elhallgattatott mozdulása ráborul

a hóra ahol eddig

senki nem járt a pont

nem múlik el kinyílik

belőle egy apró jégvirág gyere

mutatja hova én vagyok

az egyetlen virág nem hervadok

el soha egy kicsinyke

sugár a lelkemben lassan

szétárad a bánat feloldódik

a jégvirágban

2017. szeptember 27.

Lipp Márta verse

Miért szép a tél

Rejtély, miért szép

a tél, nincs benne élet,

mesterkélt díszlet.

Nem evilági

emlékekhez köt, a szív

talán innen jött.

Készen van  benne

minden szép forma, ami

az embernek kell.

Az egyetlenegy

kettős szerelem, végzet

vajon hova köt?

Ide vagy oda,

van-e előtte élet,

mielőtt halál?

Vagy talán elég

az emlék, ami örök

szerelembe köt.

Hófödte nyomok,

benne van-e, ami

énnekem örök?

Csak a tél örök,

hihetetlen szenvedély,

ez benne a szép.

Évezredeken

át hordja a szerelmet,

most a tiéd lesz?

2017. szeptember 26.

Lipp Márta verse

Kép: Franz Marc, Szarvasok a hóban.

könnyebb így az élet

egy falusi öregasszony

aki történetesen a nagynéném volt

sok-sok éve

azt mondta aki hallgatódzik

a saját gyalázatát hallja

mind a ketten felnevettünk

valaki más kárára

ez az emlék aztán

emlékezetes

lett nekem nem mondom

hogy megakasztott de jelentősen

mérsékelte a kotnyeles kíváncsiságot

a következtetések mellékútjaira

kényszerítettem aprólékos mértékben

így lettem kutató de annyi

volt bennem a kotnyeles

kíváncsiság hogy még mindig

van utántöltő

a másik

viszont csak a szív hangjára

számít teljesívű kérdésekre állít türelmesen

várja hogy megértsem

2017. szeptember 25.

Lipp Márta verse

Kép: Viola, saját fotó

Pszichodal

A negatív jutalom

idegölőbb,

mint a negatív haszon.

Akitől kapod,

azt hiszed,

ösztönzésnek szánja,

és az is,

kizsarolja

a tartalékaid.

Annyira bántó,

hogy tovább emeled

a tétet,

orosz rulett,

én vagyok

vagy én nem.

Szenvedélyes

kapcsolatok,

se-szeretet, se-gyűlölet,

gőg, semmit hívó 

jóslatok, készre

záró mondatok.

              *

A kilenc éves

Canetti három

hónap alatt megtanult

németül az anyja

hóbortjából,

hogy bécsi iskolába

járjon,

jutalomfalat,

gyengeelméjű vagy

fiam.

A kis Canetti

majdnem belehalt,

így lett Nobel-díjas

angol író

németül.

De a teljesítmény

nem ez volt, hanem

hogy képes volt

huszonhét éves korában

megoldani

a gordiuszi csomót,

amit az anyjától kapott,

az volt.

2017. szeptember 24.

Lipp Márta verse

Kép: berkenye.

 “Azt gondolom: lehet, hogy az égbolt egy édesvízű óriás  tenger, s lehet, hogy nem is az ég alatt, hanem fölötte élünk; lehet, hogy pont fordítva látjuk a dolgokat, a föld maga az égbolt, és amikor meghalunk, mikor meghalunk, talán csak belezuhanunk az égbe”                   

télestelen réteken

lehet hogy nem is a föld felett

hanem négy évszakban

élünk öröktélben az ölében

tartja mind a hármat megbúvunk

a hó alatt télestelen

réteken hólabdás emlékeken

csilingelve kacagunk s ha

majd meghalunk hótakarón

létezőknek menedéket

nyújtunk

2017. szeptember 23.

Lipp Márta verse

Kép: Paul Gauguin,  Falu hóban.

elviselhetetlen

a szem mindent

regisztrál de te nem biztos

hogy észreveszed utólagos

lehet ha bajban vagy megjelenik

ha engeded és segít ha

elviseled így van ez

a többi érzékszervvel is csakhogy

érezni majdnem elviselhetetlen

tisztán gyűlölni

vagy szeretni kell.

a viszonyulás elleplezhetetlen

volna amit lát a szem

és a zsigerig elmenő érzék

elég bátor vagy hogy felfogd?

2017. szeptember 22.

Lipp Márta verse

Kép: Írisz.

félkatasztrófa

kötött keretek

kötetlen mozdulása

ó jajj Franz Kafka!

magyarázd el a

vonalnak hogy mi a kör

önmagábaöl

három igazság

a kettő ál vajon a

harmadik kiáll

néma viharban

haladok magam előtt

nem menekülök

három hullámon

perdülök a hullámon

teremtő Isten!

ezt én olvastam

egyszeri gondolatban

megrendítő volt

félkatasztrófa

egyszerű csillagfürtös 

strófa pengeél

2017. szeptember 18.

Lipp Márta verse

Kép: Garabuczy Ágnes, Harlekin, Vándorfény Galéria