![]()
Lipp Márta: Érzelmes versek
***
Az ember csupa vágy
Hatvan után még nem, de hetven előtt már
Mindenki arra vár, amit elmulasztott.
Amire egész életében hiába vágyott,
Nem kell, csak az a vágy, amit még sose táplált.
Kínzó letenni arról, ami még nem volt.
Magad mögé bújtál? A másikért élnél.
És a hamupipőkének hiányzik a dicsfény.
Vagy tapadj a múltra, az is ravasz vakfolt.
Ki akar simulni a sok zsúfolt pillanat.
A bátorság legyen az, ami lecsitít,
Vagy a mindennapok gőgje, ami földerít?
Villámgyorsan pótolni kell még ezt meg amazt,
Szeretném megtudni, hogy ez is ugyanaz,
Vagy más volt az is, ami most mindent elborít.
Körtemplom
Minden életszakasz teljes
és nem a maga nemében hanem
abszolút értelemben benne van minden
ami az összes többiben
szerelem bánat kegyelem
sírás nevetés figyelem
a jó ami mindig majd csak lesz
körbefalaz a tökéletes
a játék ugyanaz egy életen át
az ember örökké egészvilág
A költőnő
Florbela Espanca emlékére
Egy vers sose ártalmatlan,
mindig felforgat, vagy azt, aki
gondtalannak hitte magát
addig, vagy azt, aki írta,
mert bevallotta, hogy van
valami, ami fölforgatja.
Rendszerint aztán tudja meg,
hogy a verset megírta, és
rácsodálkozott magára. A
költő, írta Florbela Espanca
magáról, és hozzátette, „beleszerettem
oly eszeveszetten”, eddig nem értettem,
kibe. Nem magába, ez nyilvánvaló, hanem
a költő ideálba, aki miután ő nő volt,
nyilván mégiscsak férfi volt.
A férfi, akivel egy szeretett volna lenni,
mert ő segítette őt a világra.
De lehet, hogy földhözragadt
a gondolkodásom.
Mégis, igaz kell, hogy legyen,
hogy ez az eszeveszett szerelem
hivatás dolga. Vagy más nagyobb erőké.
Hogy lehet elviselni
Hogy lehet elviselni, hogy
nincs, amiről azt hiszed, hogy van.
Ez nem csalódás, ez összeomlás.
Kompetencia hiány. Tartsd
a tűzbe a kezed, mint a második
Amaranta Ursula, hogy megtudja, nem
játszhat azzal, ami nem az övé.
És főleg nem azzal, ami talán az övé.
Az örök kötés a kezén emlékezteti,
hogy az elutasítás
miatti gőg sose előbb
múlik el, mint a seb, amit ütött.
kémia
találkozunk még egyszer
sugaras szemben kegyszer
esetleg lehet mégegyszer
tisztázni amit nem kell
tökéletes a vegyszer nemcsak
a fizika tud valamit hanem
a kémia is ami érzelmeket
fest kékre feketére és
fehérre áttűnő színek a
zöldbe vagy az izzó fehérbe
a kémia teszi hogy átmenjen
egyik a másikba.
soha nem lehetne szeretni
anélkül hogy a vegyszer színei
ne hatnák át
a kemény fizikát.
Mánia
Egy mániát csak egy másik mániával
lehet kiütni. Esetleg ideiglenesen, de
semmi más nem ad megkönnyebbülést.
Kutyaharapást a szőrivel, egy szerelmet
egy másik szerelemmel, egy fájdalmat
egy másik fájdalommal, ez a
felcser módszer. Egy érdeklődést
egy másik szenvedélyes kíváncsisággal,
egy bornírt eszmét egy még bornírtabbal.
Egy betegséget egy fondorlatosabbal, ami
mindenkit kicsinál. A túlérzékenység nem hagyja
magát. Bármire rámegy és benyálazza
a valóságot. Nehogy az elme
érezze a világot.
az ember használja a múltját
az ember használja a múltját
nincs is más eszköz
a talpon maradáshoz így volt
vagy így volt mindigis úgy
volt ahogyan éppen értem míg közbe
nem szól a valóság de akkor
gyorsan váltok hogy elmenekítsem
ami még megvan. így csapom be magam
és a világot ami éppúgy becsap
engem. szép volt ha úgy kell
hinni ha nem átrendezem
az ábrát hogy káprázatos legyen
és tegyen valamit értem visszamenőleg
a jelenidőben mert nem lehet
élni sivár világban ahol a képzelet
meghal abban ami van.
Belső tanító
Egész életemben megkaptam mindent,
amit akartam. Csak későn,
épp akkor, mikor már nem kellett.
Úgy látszik, meg kellett tanulnom ezt a kettőt
együtt és külön-külön. Vágyakozni
nagyon és lemondani. Jó tanítás,
mit ér a lemondás, ha nem
csomózza össze némán gubancolni
tudó túlontúl erős vágy.
Nagy kérdések
Az összes szerelem bennem van, amit
valaha éreztem. Vajon létezik-e olyan
ember, akiben együtt van az összes?
Igaza van-e a költőnek, hogy mindig azt
az egyet szereti az ember, bárkit szeret?
Vagy inkább, hogy létezik-e olyan
szerelem, amiben mindegyik benne van,
itt vagy az örökkévalóban?
kétségtelen
viszonylagos viszonylatok
tetten érnek incselkedő
legeknek tesznek föl tétnek
így úgy is
hol az egyik hol a másik
veszti el a hitet bennem
földbedöngölt hit toporog
két szék között
a pad alatt hirtelen
mindegyiket elvetem
nem kérdezek
nem állítok kínosan világos
talajon állok nem mozdulok
szilvakék összefüggés
rajzolódik apránként körém
