ahogy a szívekben
a számok magukban vannak
a betűk egymásba kapaszkodnak
emberi lelkeket érintgetnek a hatásuk
kiszámíthatatlan.
bárhogy forognak a számok
mindig kiszámíthatók lesznek
vannak emberek akik
összekeverik a számokat és a betűket
azt mondják jelek
és utasítás van bennük.
mégsem írhatják felül
a szavakat, még ha parancsra forognak is
összekapaszkodnak a saját törvényeik szerint
helyreállítják a szabályokat ahogy a szívekben
élnek és feltámadnak.
Lipp Márta verse
nem kell őszintének lenni csak
kimondani egy papíron ami a kezedből jön
ne félj nem magadról írsz
ne légy ilyen elbizakodott
hanem arról aki csak általad tud lenni
hogy szeretné-e ha képviselnéd
nemcsak versben hanem személyesen nem tudom
rendszerint nem ilyen erőszakos
ha kiteszed őt egy papírra elcsitul
a démona hisz ő is írás volt valamikor
ahogy te is
de nem értette meg az írást ami ő volt egészen
vagy félreértette nagymértékben
és most azt kéri hogy állítsd helyre őt
de mért téged keresett vannak jobb
verselők hacsak nem az ő démona a te démonod is.
lesz majd aki helyreállít téged?
hiszen egyáltalán nem érted
mi van az írásodban ne félj
más versírók fogják a kezed az ő
démonaik türelmesek veled is
kitesznek önmagadnak.
Lipp Márta verse
értékválság van magyarországon
ezt majdnem harminc éve hallom azok szájából
akik a puszta létükkel keltik
az értékválságot mi mást tehetnének
nem hisznek semmiben csak
a hitetésben ha kell életünket és vérünket
persze csak ti maradjatok meg
lehetnek rutinosak vagy újratörekvők
sokan vannak
az ember elsősorban élni akar
enni, nevetni, szeretni de ha már
ez is bóvli mert mindig valamiben kell hinni
ne csodálkozz hogy te vagy
a bűnbak az értékválságra
a magyarázat miattad nem lehet
semmit sem tenni pedig
már ötven színben játszom te meg
még mindig ugyanaz vagy
Lipp Márta verse
aranymetszés
szeretem a többleteket
ezért megemelem
a mértéket az arány
nem változik de leleplezi magát
ami rejtőzködik
2018.. március 26.
Lipp Márta verse
az élet végtelen
de határai vannak
az aljasság határtalan
minden pillanatban
Lipp Márta verse
lefestetlen ablaktalan ajtó
akárki vagy rohadj meg
ezt köpte oda valaki
a lefestetlen ablaktalan ajtó
mögül a kopogtatásomra
a melléklépcsőházi lakásban
a szigony utcában ezerkilencszáz-
kilencvenháromban. a józan ész
azt súgta szaladjak az ösztönöm
nem engedte az újabb kopogtatásra
kicsoszogott egy öregasszony ami
meglepett mert férfire tippeltem
enyhülten nézett rám és behívott
csak azért mondtam az előbb
mert azt hittem az anyám.
nem érdekelte mért jöttem
leültetett és kávét rakott elém
még negyven se volt
Szerető Péternének hívták
évekig halat pucolt a nagycsarnokban
és jött a pánikbetegség
a férje elment és vele a jóisten
átellenben ő a négy fal között
a gyerekek hol ebből
hol abból az intézetből
szöktek én is csak azért mentem
de ez már tényleg nem volt érdekes
van úgy hogy az ember
nem tud mit mondani mint ő
a kopogtatásra véletlen nekem.
Lipp Márta verse
kérdés
az ember egész életében
nem tudja miért van a világon
míg az idő elébe nem áll világos
hogy mindig is tudtam azért vagyok
hogy magammal vigyek néhány
nagy pillanatot istenem
elnézed nekem hogy nem vettelek
figyelembe vagy bezárod
most mikor tudom
Lipp Márta verse
semmilyen információ…
semmilyen információ
nem látja előre
amit minden információ
nélkül egybelát
Lipp Márta verse
A hegyet nem változtatja meg…
Rui Costa emlékére
A hegyet nem változtatja meg a gondolat
De ha sokáig nézed
A hegy megváltoztatja a gondolatot
Amitől ő is megváltozhat
Lipp Márta verse
ha egy ajtón bemész…
ha egy ajtón bemész
rögtön két ajtó csukódik be
mögötted egy a tied egy a
szobáé ott állsz befalazva
Lipp Márta verse
Kép: fotó Aldraba e porta azul Mértola, in http://aguasdosul.blogspot.pt/2010_03_01_archive.html
