lefestetlen ablaktalan ajtó
akárki vagy rohadj meg
ezt köpte oda valaki
a lefestetlen ablaktalan ajtó
mögül a kopogtatásomra
a melléklépcsőházi lakásban
a szigony utcában ezerkilencszáz-
kilencvenháromban. a józan ész
azt súgta szaladjak az ösztönöm
nem engedte az újabb kopogtatásra
kicsoszogott egy öregasszony ami
meglepett mert férfire tippeltem
enyhülten nézett rám és behívott
csak azért mondtam az előbb
mert azt hittem az anyám.
nem érdekelte mért jöttem
leültetett és kávét rakott elém
még negyven se volt
Szerető Péternének hívták
évekig halat pucolt a nagycsarnokban
és jött a pánikbetegség
a férje elment és vele a jóisten
átellenben ő a négy fal között
a gyerekek hol ebből
hol abból az intézetből
szöktek én is csak azért mentem
de ez már tényleg nem volt érdekes
van úgy hogy az ember
nem tud mit mondani mint ő
a kopogtatásra véletlen nekem.
- március 22.
Lipp Márta verse
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: