az embernek az jutott…
az embernek az jutott
vagy szeret vagy él akár dolgot
személyt vagy cselekvést száll meg
az egyneműség az összes többinek
vége míg újra a világ súlytalan
lebeg a kezdet és a vég
- június 27.
Lipp Márta verse
az embernek az jutott…
az embernek az jutott
vagy szeret vagy él akár dolgot
személyt vagy cselekvést száll meg
az egyneműség az összes többinek
vége míg újra a világ súlytalan
lebeg a kezdet és a vég
Lipp Márta verse
hát megértettem…
hát megértettem
magam végre éppen mikor
egy kelekótya gondolat
egy okos könyvből kivágta
magát a körből és elszabadult
egyszersmind izgatott boldogságot
éreztem de lehetetlen
volt visszakeresni a gondolatot
Lipp Márta verse
hát megértettem…
hát megértettem
magam végre éppen mikor
egy kelekótya gondolat
egy okos könyvből kivágta
magát a körből és elszabadult
egyszersmind izgatott boldogságot
éreztem de lehetetlen
volt visszakeresni a gondolatot
Lipp Márta verse
hát megértettem…
hát megértettem
magam végre éppen mikor
egy kelekótya gondolat
egy okos könyvből kivágta
magát a körből és elszabadult
egyszersmind izgatott boldogságot
éreztem de lehetetlen
volt visszakeresni a gondolatot
Lipp Márta verse
furcsa
így hát te is ott vagy
most már az agyam egyetlenegy zugában
ahol a megbocsátás
alanyi jogon jár mint önmagamnak minden
ki tudja mivégre jött szerettemnek
valamint a vérségi szereplőknek akikből
lettem és akik belőlem kihasadtak
Lipp Márta verse
Kép: Francisco de Zurborán, The virgin. 1661.
divattörténet
kóricál a hajcihő
három mázsás malomkő
beszorult a torokba
a hányinger kibukta
tiszta szépség épp ott volt
felfogta a malomkőt
az ingvállját lehúzta
vert csipkébe bújtatta
én is voltam malomkő
de már nekem az nem kő
örök anyagból vagyok
ősanyákról pattintott
hú de rút vagy hányinger
menj odébb mert hánynom kell
mégis megjutalmazlak
a malomkőt kibuktad
mostantól majd széltében
ki-bejársz a gyöngéken
elfogod ha nagyra nő
bennük már a bökkenő
én is voltam vert csipke
míderhez voltam kötve
de úgy kifinomultam
önmagamról lehulltam
énnekem a hajcihő
undok mint a malomkő
áttettem az ingvállba
fülledt erotikába
a malomkő csak átok
minden aljat kihányok
maradjon minden tiszta
mint a görög tunika
Lipp Márta verse
ultima ráció
a jelentések kifejezésekbe
tömörülnek
a kifejezések jelentéseket
űznek
Lipp Márta verse
nem születtem nagylelkűnek
de van bennem egy mártír hajlam
mint sokakban a jóság helyett
szerencsére időben felismertem
milyen undorító úgy csinálni
mintha másokért élnék és ezáltal
az önfeláldozás érvényét
elismerném a saját nyomorúságommal
másokat megmérgeznék és persze
magam is megnyomorítanék mindenkit
aki elég szerencsétlen hogy nem tud
kitérni előlem apa, anya, gyerek,társ,
szerető háziállat, esetleg barát,
akikbe beoltották a mákonyt
amit úgy hívnak, viszonzást nem váró
szeretet, ezért azon voltam hogy az egészséges
önzés útjára lépjek csak így érhettem el
hogyha nem is vagyok nagylelkű
ne legyek pitiáner így hát a közösből
amire engem is rákényszerítettek a mindennapok
ha úgy adódik vigye
mindenki az egészet az enyémet úgyis
csak az tudja elvinni aki igazán szeretett
vagy talán még ő sem.
2018. június 12.
Lipp Márta verse
Megértettük egymást? – olvastam egy felhőkbe
burkolt angyali
gondolatban, de nem tudtam
rábólintani, mert egy merőben egyéni probléma
elvágta tőlem a horizontot.
Most, hogy megoldotta magát,
sietve válaszolok,
hogy átjusson még, ha megint elvágná magát tőlem
a horizont:
Megértettelek. Pont. Viszont, te nem értettél meg. Pont.
Nem értettük meg egymást. Pont. Tehetségtelen
vagyok, noreply üzenetekre is válaszolok.
Lipp Márta verse