nem születtem nagylelkűnek
de van bennem egy mártír hajlam
mint sokakban a jóság helyett
szerencsére időben felismertem
milyen undorító úgy csinálni
mintha másokért élnék és ezáltal
az önfeláldozás érvényét
elismerném a saját nyomorúságommal
másokat megmérgeznék és persze
magam is megnyomorítanék mindenkit
aki elég szerencsétlen hogy nem tud
kitérni előlem apa, anya, gyerek,társ,
szerető háziállat, esetleg barát,
akikbe beoltották a mákonyt
amit úgy hívnak, viszonzást nem váró
szeretet, ezért azon voltam hogy az egészséges
önzés útjára lépjek csak így érhettem el
hogyha nem is vagyok nagylelkű
ne legyek pitiáner így hát a közösből
amire engem is rákényszerítettek a mindennapok
ha úgy adódik vigye
mindenki az egészet az enyémet úgyis
csak az tudja elvinni aki igazán szeretett
vagy talán még ő sem.
2018. június 12.
Lipp Márta verse
Kommentek