most már ébren kell lennem. Lipp Márta verse.

most már ébren kell lennem

nappal és éjjel mióta belekontárkodtam

az éjszakába szakasztott ahogy a mindennapokba.

eleinte csak figyeltem az ismeretlen szereplőket

álmélkodtam hogy ezek engem mind ismernek

a vézna szürke lány aki gyümölcsöt árult

és szólt hogy vigyázzak a bolhákkal mert rám akaszkodhatnak.

aztán ugyanő egy másik alkalommal

a pult mögött állt másokkal együtt szelíd

nyugalommal míg nagy dérrel-dúrral be nem jött

egy széllel bélelt, felhatalmazással

hogy elvigye mindet.

az elvonók, mondta a lány és még jobban elsápadt.

én megfordultam és a széllel béleltet

pofon vágtam a lány csóválta a fejét de rózsaszín

lett az arca legközelebb

egy tengerparton láttam viszont nagymenő

volt fekete hajjal necces harisnyában.

én abban az idétlen eperszínű mackóban voltam amit pénz híján

magam varrtam. még ott se volt a férfi feketében

aki elől menekültem. A lány az ajkát biggyesztette rám te szerencsétlen

mi lesz így belőled én már nem az vagyok aki voltam.

Lipp Márta verse