nem hittem volna
hogy továbbtolja valaki a mutatót
kéken állt a víz a gáz még a villany
is, és én is. először játéknak hittem
beugrottak a klisék végül is a kék
nem önmagában él nem kell megijedni
valami csak átszínezi hiszen a kék előnye
hogy más szín által él. de ez nem volt
sem ég se folyó se acél
nem volt puha és nem volt kemény
porhanyós volt mint a föld amit ibolyába
forgat a szenvedély. hogyhogy ilyen mély
nem mozdul marad mint a véraláfutás
lassan megmutatja magát. ez én?
ennyi kék, ennyi kék. te lány, aki tudod
a kékek titkát, a szilváét és az azúrkék tengerét
te vitted tovább a mutatót?
2018. október 20.
Lipp Márta verse
Kommentek