VERSBEJEGYZÉS

Húsvét hétfő

a baj ott kezdődött

hogy nem vettem figyelembe a cipőkanalat

már hétszer végignéztem az útvonalakat persze

felhúzhatnám a cipőt más segédeszközökkel is

de nem lenne értelme ha nincs meg

a cipőkanál valószínű hogy nem lenne meg

a fehér műanyag karóra és a kis

cirkonköves aranygyűrű sem belémhasít

hogy talán még a kulcs sem

volt már így

na jó,  maradjunk a józan észnél

a legmagassabb státusú tárgy itt

a cirkonköves aranygyűrű ami nélkül

nem indulhatok el mivel ő nagyon sértődékeny

és ráadásul rafinált

úgy rejti el magát hogy elhomályosítja

a figyelmet ez próba

és ha túlfeszítem a húrt hiába

találom meg rosszindulatúan

maga mellé állítja az órát.

2019. április 22.

Lipp Márta verse

arra gondolok hogy talán

a rozsomák is becsapja

magát azért a rozsomák

mert róla úgy tudjuk

hogy akkor is öl

ha nem muszáj

akárcsak az ember

még ha hülye is

bearanyozza a szigonyát

amit elhajít

akár a rozsomákra is

tekintve hogy ő aranyos

a szigonya után

ami elvitathatatlanul

a természet ajándéka csak neki

azt mondják az ember mániája

hogy mindent a szépség törvénye

szerint csinál lehet hogy csak álcának

használja lehet hogy úgy is hiszi

nade mi van a rozsomákkal

ez még nem válasz a kérdésünkre

hogy talán a rozsomák is

szellemi alapokon áll

és hogy ölni jó vagy éppen

muszáj és ha nem hová tegyünk

néhány deus ex machinát.

2019. április 19.

Lipp Márta verse

Hagyományos vers

Eltolom, helyrehozom,

tettem valami mást is?

Ha még ezt is helyrepofozhatom,

nagy kegyelem, Uram,

úgy veszem, hogy a hitelkártyám

még tartalmaz fedezetet.

Persze jó lenne tudni,

hogy ami van, hány tévedésre

elég, ha legalább minimál kamatnyi

hozadékkal számolunk,

mivelhogy egyre csökken,

mikor fagyasztod be a kártyát?

Bármennyit is tévedhetek még,

szólj, ha megálljak,

hogy maradjon belőlem valami,

ezt nagyon szeretném, bárki

birtokolja is majd.

2019. április 17.

Lipp Márta verse

a költő rég meghalt

a múzsa még mindig él

az emberek a szívükre veszik

mikor a költőnek már nehéz

2019. április 11.

Lipp Márta verse

Kép: William-Adolphe Bouguereau: A művészet és az irodalom, 1867.

aztán végül kiderül…

aztán végül kiderül

hogy nem az a fontos

hogy sose az nagyjából  belátható

és hogy az élet nevetések sorozata

persze nem mindegy hogy együtt nevetsz-e

a semmivel aki túlontúl

kihívott erre a játszmára

ha úgy van hogy te is nevetsz az revans

a többiről most nem beszélek

nade ez az élet szempontja

amiben sosincs végső nevetés

de vajon ha a végső nevetés is visszhangra

talál benned értelmes

kérdés-e még hogy kié a végső szó

van-e esély megtorolni a nevetést

és főleg hogy a végső lehet-e nevetés.

2019. április 8.

Lipp Márta verse