1.0VERSBEJEGYZÉShttps://saudade.cafeblog.huLipp Mártahttps://saudade.cafeblog.hu/author/lipp-marta/<p><img class="alignnone wp-image-61 size-large" src="https://saudade.cafeblog.hu/files/2017/05/paisagem-da-trafaria-1955.jpgLarge-600x469.jpg" alt="" width="600" height="469" /></p> <h2>Monotónia</h2> <p>                                                     Egy vers emlékére, amit a nyolcvanas</p> <p>                                                     években olvastam az ÉS-ben.</p> <p style="text-align: left">                                                                                </p> <p><strong>Az ember nem igazságos,</strong></p> <p><strong>csak mikor ő keresi az igazságot;</strong></p> <p><strong>ha még sose féltél, nem tudod,</strong></p> <p><strong>hogy a vakmerőség érték,</strong></p> <p><strong>hogy a kedves unalom sértés,</strong></p> <p><strong>míg elégedetten bezsebeled,</strong></p> <p><strong>és nem égeti a zsebedet,</strong></p> <p><strong>azt hiszed, hogy győztél,</strong></p> <p><strong>ha nem te mormolod az orrod alatt,</strong></p> <p><strong>hogy mit akar már megint tőlem,</strong></p> <p><strong>míg én megbeszélek éppen</strong></p> <p><strong>valami életbevágón fontosat.</strong></p> <p><strong>Te, miközben a telefont mégis</strong></p> <p><strong>a türelme határán fölfüggeszti</strong></p> <p><strong>és megdicsér, nem tudod, milyen az,</strong></p> <p><strong>ha te érzed ugyanazt,</strong></p> <p><strong>mert nem mered mondani,</strong></p> <p><strong>hogy a molyodon van.</strong></p> <p>2017. május 24.</p> <p>Lipp Márta verse</p> <p> </p> <p>Kép: <strong>Nikias Skapinakis</strong>, Paisagem de Trafaia, 1955.</p> <p> </p>rich