TIZENEGY VERS

1.0VERSBEJEGYZÉShttps://saudade.cafeblog.huLipp Mártahttps://saudade.cafeblog.hu/author/lipp-marta/TIZENEGY VERS<img class="alignnone wp-image-410 size-full" src="https://saudade.cafeblog.hu/files/2017/09/divagar2-1.png" alt="" width="531" height="400" /> <h2>LIPP MÁRTA: TIZENEGY VERS</h2> <h3> ******</h3> <h2> </h2> <h2>És akkor tudni kell megint hirtelen</h2> Az emberi élet lényegéhez tartozik, hogy semmit nem lehet tudni benne, legfeljebb, hogy kell-e még só a paprikás krumpliba, de tulajdonképpen azt se, csak hogy szerintem kell-e. Ez az egyetlen, ami éppen még megfér az ember kezében, hogy őbelőle fakad, ami kétségkívül majd új rejtvényt támaszt. És akkor tudni kell megint hirtelen mindent, amihez nincs megoldó képlet, csak az, hogy szerintem, amit emberfia még meg nem értett. <ol start="2017"> <li> június 20.</li> </ol> <h2> </h2> <h2>Mikor őrangyalok játszadoznak</h2> Csalás órákat kapok, nem olyan régóta, csak mióta tudom, hogyha bevárom magam, akkor mások csalnak először. Ha nem, akkor is fognak, de számomra is váratlan módon majdhogynem helyrebillentem, mert érzem, hogy valaki keresztbe tesz bennem egy hirtelen csellel, hogy a csalódás ne engem sújtson. Ezzel a mennyei bosszúval láttatja be velem, hogy a csalás kormányozza a világot, és baj, ha az őrangyal nem befolyásos. <ol start="2017"> <li> július 5.</li> </ol> <h2> </h2> <h2>Milyen jó lenne</h2> Milyen jó lenne egyszer nevetni mindenen, ami volt, könnyű szívvel és merészen szeretni mindent, ami eddig még nem várt rám. Sűrűsödnek az évek, már nem lehet, hogy a holnap ismételje a mát. Sok van még hátra, tulajdonképpen minden, mert nem hiszem, hogy a rengeteg szerteágazó érzés nem képes arra, hogy egybehozzon engem. Éreztem már, hogy egyben vagyok a pillanattal, de szinte még sose, hogy egyben vagyok magammal és egyszerre mindazzal, ami rajtam kívül élő. Add Uram, hogy ne legyen késő. Hogy egyszer tiszta szívvel nevetni tudjak. Ha ez megtörténne, más ember lennék végre. <ol start="2017"> <li> július 5.</li> </ol> <h2> </h2> <h2>New age</h2> A közkeletű felfogás szerint az ember azért születik, hogy tanuljon. De én egy lépéssel visszább vagyok, ahol nincs tartalom, csak mechanizmusok. A tanulás kés-villa-olló egy tompább világhoz, az uralkodáshoz. Nem lehet kitérni, csak lebírni, végig kell vinni, mint egy projektet. Meglehet, ezt a pillanatnyi örömet kérik majd számon örökösen a másvilágon. Ugyanúgy élni itt is, vajon hit kérdése máris, vagy még csak túlbuzgalom? <ol start="2017"> <li> július 14.</li> </ol> <h2> </h2> <h2>hallgatag tudás</h2> egyetlen idő van a múlt ami múlik millió szálon pörgeti százezer színemet elvállal egészen izgató megható mesében kiteszi magát értem akár a villám a jövőben az összes időben az enyém lesz majd. <ol start="2017"> <li> július 29.</li> </ol> <h2> </h2> <h2>mint a moziban</h2> a szavak harmóniája egybefonja az igent és a nemet minden kétértelmű dupla eséllyel dob a nemnek és az igennek vagy együtt a kettőnek vajon melyiket választom a biblia paradigmát ami sokat képes nyújtani egyik bölcsességet a másikkal üti ki ez enyhet ad vagy kibírom a kétesélyest és nincs más bizonyosság mint a rugalmas lélek aki követi a szellemi kételyt ez is sokat tud csak amellé áll oda amit belát rögtön helyesbít ha lejárt így végül mindig én nyerek esetleg váltott lovakkal hol ezen hol amazon nyargalok a léleknél fürgébb mesébe illő szellem egyenesen hat rám varázsdada módján mint a film az állóképet összefüggőnek mutatja majd a létet <ol start="2017"> <li> augusztus 1.</li> </ol> <h2> </h2> <h2>hátulról előre</h2> másmilyen tévedés minden korszak jönnek az új undokok és új csömört hoznak a régiek azt találták kitalálni hogy az összetettebb összeteszi az egyikkel a másikat kimagasló elmék sora nem bírja soha észrevenni hogy maga ellen dolgozik nem is azért tartják őket ami nyitva van szétválaszt csakis a közös korlátok kötnek össze tömörek mint a szerelem beolvasztják a színeket Goethe már háromszáz éve figyelmeztetett hogy a természet mindent egy lapra tesz fel megosztja ami egységes és egymásba kalapálja ami szétáll az ő idejében is így volt ebben a világban egyetlen remény van a túléléshez rafinált tudás kell a hyperboreusok örökké régi ruhákba bújnak mint a virágsúgó játékban és újratanulnak hátulról előre semmiből kevésbe ez a szabály mióta Prométheusz a tüzet idelopta nem csak a húst sütjük rajta <ol start="2017"> <li> augusztus 3.</li> </ol> <h3> </h3> <h2>Megváltás</h2> És mégis mindent végesnek kell tekinteni Csak azt nem értem, mennyi már a minden. Roppant taláron ezerarcú angyal nyargal Ítélet nélkül köröz a fejem felett. <ol start="2017"> <li> augusztus 13.</li> </ol> <h3> </h3> <h2>senki sem élő egészen</h2> senki sem élő és nem is halott egészen féktelen játszma az életbe belesimulni a valóságba a fásba és a felszikrázó másba felhő parazsán állva várni hogy kibomoljon a képtelen és elűzd vele a végtelen unalmat ami vár rád és rettentő lélekerővel hozzá folyamodni az életért hogy ne legyen más a lét mint ami itt is ott is elviselhető még. 2017..augusztus 22. <h3> </h3> <h2>három válasz</h2> háromszor kérdeztem meg úgy van-e de nem akartam elhamarkodni negyedszerre egész más választ kaptam. ennyi kétségre az angyal már besokall három válasz épp elég a negyedik már nem az enyém. <ol start="2017"> <li> augusztus 26.</li> </ol> <h3> </h3> <h3> </h3> <h2>mi lehet</h2> mi lehet az a határtalan szeretet egy kisgyerek sose kérdezne ilyet minek egybeszeretni bogarat Jézuskát falovat kistestvért bátor vitézt aranyhajat és más nélkülözhetetlen dolgokat egyetlen szívbe ringató bizakodást <ol start="2017"> <li> szeptember 2.</li> </ol> rich