ÉRZELMES VERSEK

1.0VERSBEJEGYZÉShttps://saudade.cafeblog.huLipp Mártahttps://saudade.cafeblog.hu/author/lipp-marta/ÉRZELMES VERSEK<img class="alignnone wp-image-421 size-full" src="https://saudade.cafeblog.hu/files/2017/09/divagar1.png" alt="" width="500" height="546" /> <h2> Lipp Márta: Érzelmes versek</h2> <h3> ***</h3> <h2>Az ember csupa vágy</h2> Hatvan után még nem, de hetven előtt már Mindenki arra vár, amit elmulasztott. Amire egész életében hiába vágyott, Nem kell, csak az a vágy, amit még sose táplált. Kínzó letenni arról, ami még nem volt. Magad mögé bújtál? A másikért élnél. És a hamupipőkének hiányzik a dicsfény. Vagy tapadj a múltra, az is ravasz vakfolt. Ki akar simulni a sok zsúfolt pillanat. A bátorság legyen az, ami lecsitít, Vagy a mindennapok gőgje, ami földerít? Villámgyorsan pótolni kell még ezt meg amazt, Szeretném megtudni, hogy ez is ugyanaz, Vagy más volt az is, ami most mindent elborít. <h2> </h2> <h2>Körtemplom</h2> Minden életszakasz teljes és nem a maga nemében hanem abszolút értelemben benne van minden ami az összes többiben szerelem bánat kegyelem sírás nevetés figyelem a jó ami mindig majd csak lesz körbefalaz a tökéletes a játék ugyanaz egy életen át az ember örökké egészvilág <h2>A költőnő</h2> Florbela Espanca emlékére Egy vers sose ártalmatlan, mindig felforgat, vagy azt, aki gondtalannak hitte magát addig, vagy azt, aki írta, mert bevallotta, hogy van valami, ami fölforgatja. Rendszerint aztán tudja meg, hogy a verset megírta, és rácsodálkozott magára. A költő, írta Florbela Espanca magáról, és hozzátette, „beleszerettem oly eszeveszetten”, eddig nem értettem, kibe. Nem magába, ez nyilvánvaló, hanem a költő ideálba, aki miután ő nő volt, nyilván mégiscsak férfi volt. A férfi, akivel egy szeretett volna lenni, mert ő segítette őt a világra. De lehet, hogy földhözragadt a gondolkodásom. Mégis, igaz kell, hogy legyen, hogy ez az eszeveszett szerelem hivatás dolga. Vagy más nagyobb erőké. <h2>Hogy lehet elviselni </h2> Hogy lehet elviselni, hogy nincs, amiről azt hiszed, hogy van. Ez nem csalódás, ez összeomlás. Kompetencia hiány. Tartsd a tűzbe a kezed, mint a második Amaranta Ursula, hogy megtudja, nem játszhat azzal, ami nem az övé. És főleg nem azzal, ami talán az övé. Az örök kötés a kezén emlékezteti, hogy az elutasítás miatti gőg sose előbb múlik el, mint a seb, amit ütött. <h2>kémia</h2> találkozunk még egyszer sugaras szemben kegyszer esetleg lehet mégegyszer tisztázni amit nem kell tökéletes a vegyszer nemcsak a fizika tud valamit hanem a kémia is ami érzelmeket fest kékre feketére és fehérre áttűnő színek a zöldbe vagy az izzó fehérbe a kémia teszi hogy átmenjen egyik a másikba. soha nem lehetne szeretni anélkül hogy a vegyszer színei ne hatnák át a kemény fizikát. <h2>Mánia</h2> Egy mániát csak egy másik mániával lehet kiütni. Esetleg ideiglenesen, de semmi más nem ad megkönnyebbülést. Kutyaharapást a szőrivel, egy szerelmet egy másik szerelemmel, egy fájdalmat egy másik fájdalommal, ez a felcser módszer. Egy érdeklődést egy másik szenvedélyes kíváncsisággal, egy bornírt eszmét egy még bornírtabbal. Egy betegséget egy fondorlatosabbal, ami mindenkit kicsinál. A túlérzékenység nem hagyja magát. Bármire rámegy és benyálazza a valóságot. Nehogy az elme érezze a világot. <h2>az ember használja a múltját</h2> az ember használja a múltját nincs is más eszköz a talpon maradáshoz így volt vagy így volt mindigis úgy volt ahogyan éppen értem míg közbe nem szól a valóság de akkor gyorsan váltok hogy elmenekítsem ami még megvan. így csapom be magam és a világot ami éppúgy becsap engem. szép volt ha úgy kell hinni ha nem átrendezem az ábrát hogy káprázatos legyen és tegyen valamit értem visszamenőleg a jelenidőben mert nem lehet élni sivár világban ahol a képzelet meghal abban ami van. <h2>Belső tanító</h2> Egész életemben megkaptam mindent, amit akartam. Csak későn, épp akkor, mikor már nem kellett. Úgy látszik, meg kellett tanulnom ezt a kettőt együtt és külön-külön. Vágyakozni nagyon és lemondani. Jó tanítás, mit ér a lemondás, ha nem csomózza össze némán gubancolni tudó túlontúl erős vágy. <h2>Nagy kérdések</h2> Az összes szerelem bennem van, amit valaha éreztem. Vajon létezik-e olyan ember, akiben együtt van az összes? Igaza van-e a költőnek, hogy mindig azt az egyet szereti az ember, bárkit szeret? Vagy inkább, hogy létezik-e olyan szerelem, amiben mindegyik benne van, itt vagy az örökkévalóban? <h2>kétségtelen</h2> viszonylagos viszonylatok tetten érnek incselkedő legeknek tesznek föl tétnek így úgy is hol az egyik hol a másik veszti el a hitet bennem földbedöngölt hit toporog két szék között a pad alatt hirtelen mindegyiket elvetem nem kérdezek nem állítok kínosan világos talajon állok nem mozdulok szilvakék összefüggés rajzolódik apránként körém rich