1.0VERSBEJEGYZÉShttps://saudade.cafeblog.huLipp Mártahttps://saudade.cafeblog.hu/author/lipp-marta/<p><img class="alignnone wp-image-1154 size-large" src="https://saudade.cafeblog.hu/files/2018/10/2018.-október-15-144-450x600.jpg" alt="" width="450" height="600" /></p> <p> </p> <p>most már ébren kell lennem</p> <p>nappal és éjjel mióta belekontárkodtam</p> <p>az éjszakába szakasztott ahogy a mindennapokba.</p> <p>eleinte csak figyeltem az ismeretlen szereplőket</p> <p>álmélkodtam hogy ezek engem mind ismernek</p> <p>a vézna szürke lány aki gyümölcsöt árult</p> <p>és szólt hogy vigyázzak a bolhákkal mert rám akaszkodhatnak.</p> <p>aztán ugyanő egy másik alkalommal</p> <p>a pult mögött állt másokkal együtt szelíd</p> <p>nyugalommal míg nagy dérrel-dúrral be nem jött</p> <p>egy széllel bélelt,  felhatalmazással</p> <p>hogy elvigye mindet.</p> <p>az elvonók, mondta a lány és még jobban elsápadt.</p> <p>én megfordultam és a széllel béleltet</p> <p>pofon vágtam a lány csóválta a fejét de rózsaszín</p> <p>lett az arca legközelebb</p> <p>egy tengerparton láttam viszont nagymenő</p> <p>volt fekete hajjal necces harisnyában.</p> <p>én abban az idétlen  eperszínű mackóban voltam amit pénz híján</p> <p>magam varrtam. még ott se volt a férfi feketében</p> <p>aki elől menekültem. A lány az ajkát biggyesztette rám te szerencsétlen</p> <p>mi lesz így belőled én már nem az vagyok aki voltam.</p> <p> </p> <ol start="2018"> <li>október 17.</li> </ol> <p> </p> <p>Lipp Márta verse</p>rich