újra megkérdezem,
mered-e megnevezni azt a dolgot
ami eddig még soha nem volt
és persze most sincs hiába
mentek el az évek még mindig
félsz a szótól
holott régen készen van benned.
ne légy értetlen
arról beszélek ami boldoggá tenne.
azt mondod, igen és úgy csinálsz mintha
mert a motívumok primitív lények
megszállnak minden lehetőt
és elferdítik a valóságot.
úgyis mindig csak egyetlen egy van
az összes többi neki paríroz és megengedi
hogy behunyd a szemed.
de nagyot tévedsz
ez nem túlélési technika hanem az élet
éppenséggel a tied.
legalább egyszer mondd ki!
- augusztus 29.
Lipp Márta verse
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: