amit mondok nem kellemes
nem érdekel az őszinte szó
sem az enyém sem a másé
nem kell csipesz
a függöny magától is
mindent észrevesz
de ha félsz tőle kövesd Perseust
iktass közbe egy tükröt
ami nem téged mutat
hanem a hétfejű szörnyet
amint behálóz téged
ha aztán kiiktatod, ahogy
a Parnasszus eszme sugallja,
tán megérted mit éreztél,
és ez fölment téged?
Lipp Márta verse
nem tudom igaz-e
túl drága hogy legyen
vagy ne legyen
közbejárnak a színek
és a formák
felteszik mindegyiket
egyetlen parányi elmeélre
Lipp Márta verse
hogy megint én jövök de hát
tegnap is én takarítottam el
a havat igen esővel hogy most
majd elcsúszunk rajt dobjál rá
egy kis napot igen te
én a magamét befektettem
a növényekbe másképp nem
tudják áttörni a jeget
hogy már megint alattomosan
ellened fordulok hogy
nem akarsz növényeket
és semmi mást nem akarsz
mint örökké megtisztuló
havat tudom ezért maradtam
melletted hogy a növényeim
friss hóban sütkérezzenek
mivel tavasziak
Lipp Márta verse
nem hittem volna
hogy továbbtolja valaki a mutatót
kéken állt a víz a gáz még a villany
is, és én is. először játéknak hittem
beugrottak a klisék végül is a kék
nem önmagában él nem kell megijedni
valami csak átszínezi hiszen a kék előnye
hogy más szín által él. de ez nem volt
sem ég se folyó se acél
nem volt puha és nem volt kemény
porhanyós volt mint a föld amit ibolyába
forgat a szenvedély. hogyhogy ilyen mély
nem mozdul marad mint a véraláfutás
lassan megmutatja magát. ez én?
ennyi kék, ennyi kék. te lány, aki tudod
a kékek titkát, a szilváét és az azúrkék tengerét
te vitted tovább a mutatót?
2018. október 20.
Lipp Márta verse
nem hittem volna
hogy továbbtolja valaki a mutatót
kéken állt a víz a gáz még a villany
is, és én is. először játéknak hittem
beugrottak a klisék végül is a kék
nem önmagában él nem kell megijedni
valami csak átszínezi hiszen a kék előnye
hogy más szín által él. de ez nem volt
sem ég se folyó se acél
nem volt puha és nem volt kemény
porhanyós volt mint a föld amit ibolyába
forgat a szenvedély. hogyhogy ilyen mély
nem mozdul marad mint a véraláfutás
lassan megmutatja magát. ez én?
ennyi kék, ennyi kék. te lány, aki tudod
a kékek titkát, a szilváét és az azurkék tengerét
te vitted tovább a mutatót?
20018. október 20.
Lipp Márta verse
Kép: saját fotó
most már ébren kell lennem
nappal és éjjel mióta belekontárkodtam
az éjszakába szakasztott ahogy a mindennapokba.
eleinte csak figyeltem az ismeretlen szereplőket
álmélkodtam hogy ezek engem mind ismernek
a vézna szürke lány aki gyümölcsöt árult
és szólt hogy vigyázzak a bolhákkal mert rám akaszkodhatnak.
aztán ugyanő egy másik alkalommal
a pult mögött állt másokkal együtt szelíd
nyugalommal míg nagy dérrel-dúrral be nem jött
egy széllel bélelt, felhatalmazással
hogy elvigye mindet.
az elvonók, mondta a lány és még jobban elsápadt.
én megfordultam és a széllel béleltet
pofon vágtam a lány csóválta a fejét de rózsaszín
lett az arca legközelebb
egy tengerparton láttam viszont nagymenő
volt fekete hajjal necces harisnyában.
én abban az idétlen eperszínű mackóban voltam amit pénz híján
magam varrtam. még ott se volt a férfi feketében
aki elől menekültem. A lány az ajkát biggyesztette rám te szerencsétlen
mi lesz így belőled én már nem az vagyok aki voltam.
Lipp Márta verse
A Litera – Túra Antológia 2018 egy hónap leforgása alatt már a második kiadásban jelent meg a Litera – Túra Művészeti Kiadó gondozásában, Hajnal Éva és Márkus László szerkesztésében. Sok szép verssel és kisprózával. Nagyon nagy örömömre ez a három versem is benne van:
Lipp Márta
szentségek
az adott szó a szentségek
közé tartozik-e
vagy nem jár neki ekkora
becsület
az emberség univerzális-e
vagy vannak kitételek
az anyai szeretet
felébred-e vagy ha nem
jobb-e színlelni vagy
inkább nem
a színlelés érvénye velünk
együtt eltűnik-e
vagy átvállalják az ittmaradottak
mint a herpeszvírust
hogy ne múljunk
el bennük nyom nélkül
és ami velünk jön
itt elmúlik-e nyomtalanul
és ha igen ez áldás-e
az ittmaradottaknak
vagy nekünk
esetleg a fátyol mögül
üzenünk-e arról ami velünk
van vagy nincs velünk
és vannak-e itt kitételek
vagy minden szó önmagában
érvényes és ha így van
kényszer-e ez vagy kegyelem
esetleg szó nélkül dől el
ott is minden
július 1.
Lipp Márta
nem születtem nagylelkűnek…
nem születtem nagylelkűnek
de van bennem egy mártír hajlam
mint sokakban a jóság helyett
szerencsére időben felismertem
milyen undorító úgy csinálni
mintha másokért élnék és ezáltal
az önfeláldozás érvényét
elismerném a saját nyomorúságommal
másokat megmérgeznék és persze
magam is megnyomorítanék mindenkit
aki elég szerencsétlen hogy nem tud
kitérni előlem apa, anya, gyerek,társ,
szerető háziállat, esetleg barát,
akikbe beoltották a mákonyt
amit úgy hívnak, viszonzást nem váró
szeretet, ezért azon voltam hogy az egészséges
önzés útjára lépjek csak így érhettem el
hogyha nem is vagyok nagylelkű
ne legyek pitiáner így hát a közösből amire
engem is rákényszerítettek a mindennapok
ha úgy adódik vigye
mindenki az egészet az enyémet úgyis
csak az tudja elvinni aki igazán szeretett
vagy talán még ő sem.
Lipp Márta
A hegyet nem változtatja meg…
Rui Costa emlékére
A hegyet nem változtatja meg a gondolat
De ha sokáig nézed
A hegy megváltoztatja a gondolatot
Amitől ő is megváltozhat
voltam már itt
pontosan ezen a helyen
a százharminckettes kezdőoldalon
ezt kellett belevarrni minden törülközőbe
párnába dunyhahuzatbe lepedőbe
hogyha majd tisztán visszakapjuk
mindenki a magáét tegye pellengérre.
csak én indultam a százharminckettesről
vénuszi szám szerencse vagy az ellentettje
de mindenkiét ugyanott mosták és egy pillanatra
minden szám egy háttéren vakított.
kétségtelen voltam már itt
pont ezen a helyen
a százharminckettes oldalon
csak én indultam a százharminckettesről
és mindenkié egy háttéren vakított a narancssárgán.
most rengetegen vagyunk
akik a százharminckettessel operálunk
hogy kiüssük egymást
különböző hátterekkel az enyém
szilvakék nem is rossz adtam is
kaptam is valamiféle
összefüggés csak elveszett a narancssárga háttér.
Lipp Márta verse
a legjobb versek éjjel mennek el
helyetted
egyensúlyt keresnek hol túl sok
hol túl kevés nincs külön vers
«a költészet előre látja a költeményt «
a legjobb versek éjjel mennek
el helyetted megértik
egymást és nem kicsinyesek.
Lipp Márta verse
mindenki abban a világban él
ami éppen van talán ez az egyetlen közös
az élők és a halottak között
az eredendő munkamegosztás van aki kitalálja
van aki csinálja kivitelezni nem lehet
máshol csak itt ma nem ekével
szántunk és nem szappannal
mosod a hajadat
mondhatni azért vagy hogy a föld
és a haj ne szikkadjon ki az aratógép
és a sampon felfrissíti a múmiák így hát új életet nyernek
mint felfogások és érzések és akaratot lehelnek
rád gyűlöletet és szerelmet.
Lipp Márta verse
