Hatvan után még nem, de hetven előtt már
Mindenki arra vár, amit elmulasztott.
Amire egész életében hiába vágyott,
Nem kell, csak az a vágy, amit még sose táplált.
Kínzó letenni arról, ami még nem volt.
Magad mögé bújtál? A másikért élnél.
És a hamupipőkének hiányzik a dicsfény.
Vagy tapadj a múltra, az is ravasz vakfolt.
Ki akar simulni a sok zsúfolt pillanat.
A bátorság legyen az, ami lecsitít,
Vagy a mindennapok gőgje, ami földerít?
Villámgyorsan pótolni kell még ezt meg amazt,
Szeretném megtudni, hogy ez is ugyanaz,
Vagy más volt az is, ami most mindent elborít.
2017. április 3.
Lipp Márta verse
Kép: Vaszilij Kandinszkij, Színpompás élet, 1907
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: