Virág, nem tartósabb,
Mint egyetlen pillanat árnyéka
Mégis megmarad
A gondolataimban a bája.
Nem semmisülsz meg
Abban, ami csak én,
Soha mást, virág, csak téged
Láttalak, ahol velem együtt volt a föld és az ég.
Lipp Márta fordítása
Flor que não dura
Mais do que a sombra dum momento
Tua frescura
Persiste no meu pensamento.
Não te perdi
No que sou eu,
Só nunca mais, ó flor, te vi
Onde não sou senão a terra e o céu.
1924.
Poesias Inéditas (1919-1830). Lisboa: Ática, 1956.
Kép: Internet, jardins&client