Rejtély, miért szép
a tél, nincs benne élet,
mesterkélt díszlet.
Nem evilági
emlékekhez köt, a szív
talán innen jött.
Készen van benne
minden szép forma, ami
az embernek kell.
Az egyetlenegy
kettős szerelem, végzet
vajon hova köt?
Ide vagy oda,
van-e előtte élet,
mielőtt halál?
Vagy talán elég
az emlék, ami örök
szerelembe köt.
Hófödte nyomok,
benne van-e, ami
énnekem örök?
Csak a tél örök,
hihetetlen szenvedély,
ez benne a szép.
Évezredeken
át hordja a szerelmet,
most a tiéd lesz?
Lipp Márta verse
Kép: Franz Marc, Szarvasok a hóban.