Volt egyszer egy hócipő,
nagydongájú lókötő,
míg kóricált a sárba,
a cipője elhagyta.
Volt egyszer egy fehér muff,
mind a két kéz benne, zsupsz,
belebújt a hócipő,
lett ebből nagy hajcihő.
És volt még egy kékmackó,
nem zavarta a hűhó,
norvégmintás topja volt,
mivelhogy ő nadrág volt.
Volt hozzá egy fa-szánkó,
rajta ült a kékmackó
norvégmintás topjában
elakadt a buckában.
És aztán a nagykendő,
belefért az esztendő,
ha a mackó lesántul,
nagylányt rittyent magábul.
2017. szeptember 30.
Lipp Márta verse