Két vers
a nagy bánat nem tudja kisírni magát
legfeljebb évek múlva tör ki megállíthatatlan
zokogásban mintha nem ő volna rátelepszik
egy apró dologra ami mégcsak
nem is súrolja így lesz az ember
érintve magában minél tömörebb a bánat
annál édesebbek az árnyak és nincs is más.
a lélek egyben tartja ami nem lehető
ez az egyetlen elérhető szerelem
***
minden igaz szerelem
ideköt ha
oda akkor is
van árnyéka
2017. október 3.
Lipp Márta verse
Kép: Hajnalka, saját fotó.
Kommentek