VERSBEJEGYZÉS

azt róttam magamra öntudatlanul

hogy nem térek ki sőt elébe

megyek a nehéz helyzeteknek hogy ez

honnan van bennem mikor egyetlen porcikám sem

kívánja sőt félek de nem érzem mert mielőtt még

adódna a félelem átkapcsol izgalomra ellenállhatatlan

késztetés hogy magam idézzem elő

amitől tartok örök gyerek vagyok aki

százszor letolja a saját torkán

a spatulát hogy aztán majd rezzenéstelen

arccal viselje mikor az orvos

csinálja ugyanezt hiába primitív

vagyok csak önmagamban bízom

vagyis hogy ezt tanulom egy életen át

2018. május 28.

Lipp Márta verse

a tudás hatalom

míg ki nem üti

egy másik tudás

van úgy hogy évtizedek

múlva jön csak elő megint

egészben de előjön ez benne

az örök fluktuál amíg csak

rá nem hibáznak újra

a génekre a mémek

2018. május 25.

    Lipp Márta verse

Kép: ébenfa

terápia

már majdnem belehaltam a bánatba

de aztán eszembe jutott még soha

nem voltam ilyen bánatos felcsillant

bennem a remény most

megtudhatom milyen ha az ember

igazán bánatos kár lenne meghalni

előre hátha a bánat megismerése

oda hat hogy mire fölfogom

elunja magát a bánat

2018. május 22.

Lipp Márta verse

Kép: Giulietta Masina, Cabiria éjszakái

az egyenes szó

is árnyékot vet

mint a ferde

teste van

***

minden titok

be van falazva

titokban egy

más titokba

***

tizenhét szótag

nincs ilyen

szorzat mindig több

vagy kevesebb

***

befalazva

a titokba

más titkokkal

örök titokban

2018. május 20.

Lipp Márta verse

az egyenes szó

is árnyékot vet

mint a ferde

teste van

***

minden titok

be van falazva

titokban egy

másik titokba

***

tizenhét szótag

nincs ilyen

szorzat mindig több

vagy kevesebb

***

befalazva

a titkokba

más titkokkal

vagyok titokban

2018. május 20.

Lipp Márta verse

egy szomszéd emlékére

kétezer körül a házban

egy állását vesztett értelmiségi férfi

lába alól kezdett kicsúszni a talaj talán

már korábban is játszott

a gondolattal hogy többre hivatott

elpárolgott mellőle a család a pénz

még kitartott egész éjszaka

magyarázott a szeretőjének nyár volt

minden ablakon beszivárgott a nő

egy szót se szólt de ő kitett mindent

mint aki végre igaz ember lett nem volt

érdekes de aztán züllött hangon rákezdte

én a lelkedet szeretem a házban mindenki

hangosan nevetett én nem nevettem ha

egy konszolidált embert elkap

a különlegességtudat nem hagyja

abba nemsokára meghalt.

2018. május 17.

Lipp Márta verse

egy szomszéd emlékére

kétezer körül a házban

egy állását vesztett értelmiségi férfi

lába alól kezdett kicsúszni a talaj talán

már korábban is játszott

a gondolattal hogy többre hivatott

elpárolgott mellőle a család a pénz még

kitartott egész éjszaka

a szeretőjének magyarázott nyár volt

minden ablakon beszivárgott a nő

egy szót se szólt de ő kitett mindent

mint aki végre igaz ember lett nem volt

érdekes de aztán züllött hangon rákezdett

én a lelkedet szeretem a házban mindenki

hangosan nevetett én nem tudtam ha

egy konszolidált embert elkap

a különlegességtudat nem hagyja

abba nemsokára meghalt.

2018. május 17.

Lipp Márta verse

ha nő vagy…

mikor a dolgok lecsupaszodnak

átlátszóvá válnak a testek

ki  jelöli ki magát halálra

ki az életre

meztelenül mindegyik két színből játszik

a sors nagyot csavar rajt

ritkán hagyja helyben

hogy te döntsd el áldozat leszel vagy

áldozatot követelsz

az öngyűlölőt az életbe beletörni

ugyanakkora büntetés-e a világra

mint a beletörődőt megölni mikor

egyik sem akar meghalni

inkább csak ölni ha történetesen

nőnek születtél okos

és szép vagy elrántod

mind a kettőt a végzete elől időben

szépség és ész nélkül

egyik balek sem élhet.

2018. március 24.

most lenne ötszáznegyvenkilenc éves

Machiavelli  vénuszi analógiák

alapján nőnek tartotta a szerencsét

és arra a következtetésre jutott

hogy keményen kell bánni vele csak így lehet

leigázni a börtönben vajon elgondolkodott-e

hogy hiába ismeri a fejedelmeket

ha félreismeri a nőket

2018. március 31.

Lipp Márta verse

Kép: Pablo Picasso, Portrait of Françoise. 1946.