azt róttam magamra öntudatlanul
hogy nem térek ki sőt elébe
megyek a nehéz helyzeteknek hogy ez
honnan van bennem mikor egyetlen porcikám sem
kívánja sőt félek de nem érzem mert mielőtt még
adódna a félelem átkapcsol izgalomra ellenállhatatlan
késztetés hogy magam idézzem elő
amitől tartok örök gyerek vagyok aki
százszor letolja a saját torkán
a spatulát hogy aztán majd rezzenéstelen
arccal viselje mikor az orvos
csinálja ugyanezt hiába primitív
vagyok csak önmagamban bízom
vagyis hogy ezt tanulom egy életen át
- május 28.
Lipp Márta verse
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: