Bölcsesség
amennyire vissza tudok emlékezni
mindig a bölcsességet kerestem
sokakat megsértettem ezzel főleg
a lehetséges szeretteimet nem voltak
elég jók nekem és nem is lehettek
mert képtelen voltam fölfogni a testi
valóságukat hogy a melegben nem izzadnak
tudnak csevegni mikor ég a ház és még
elzárják a gázt mikor már lángol a konyha
most eljutottam abba a korba mikor számba
kell vennem a saját bölcsességem,
alig marad valami és egy se gondolat
már nem zavar ha piszkos a kezem
a bőr-érzékenységem nem vált ki stuport
nem hányok a bőrös tejtől, jó nem iszom meg,
de a rántás csomót már megeszem,
most trenírozom magam hogy mosolyogjak
ha a lábamra lépnek, de nem akárhogyan
igazi kedves mosollyal hogy jelezzem kész vagyok
teljes valómmal belépni az önuralomra
termett emberi nembe.
Lipp Márta verse